Újra gyermekek
Május elsejei élménybeszámoló
Csukd be a szemed! Képzelj el egy zöld oázist: nincs külvilági zaj, csak madárcsicsergés. Morajló gépek helyett fák, fű, gyöngyvirág, orgona, illetve bográcsgulyás és palacsinta illata csiklandozza az orrod. Hangos örömének gitár kísérettel, kacagás, felhőtlen vidámság. Mindezek az Úr szeretetének teljes jelenlétében. És itt akár véget is érhetne az Gyülekezetünk majálisának tudósítása. Akik részt vettünk rajta, jelen voltunk, elég ennyi és máris mosolyogva idézzük fel az emlékkockákat arról a napsütéses, csodás napról.
9:30-ra megérkeztünk a családommal a Búza téri piaccsarnokkal szemközti parkolóba, ahol a gyülekező volt. A helyszínhez vezető út, – mely egyik testvérünk „birtoka” –, nem volt túl hosszú, de annál izgalmasabb. Ahogy városunk szívét hagytuk el a Tiszavasvári úton haladva Vargabokor felé, a szívemben egyre jobban éreztem, hogy ez a nap más lesz, mint az eddigi május elsejék. A megadott címhez közeledve a kocsi konvoj tagjaként egymás után haladtunk tudtuk, hogy hamarosan megérkezünk a „nyugalom szigetére”. Ahogy a köves útról lefordultunk a homok útra, és csupa zöld vett minket körül és megérkeztünk a megadott címre, Mózes és a vándorló népe jutott eszembe, amikor a puszta után megpillanthatták az ígéret földjét. A házigazda és két fia már szélesre tárt kapuval vártak minket, és kutyájuk is vidáman ugrándozott az autóink között. Beparkoltunk. Az udvaron zöld fű, fák, bokrok, virágok. A ház nagy, tele sok-sok emlékkel, és ahogy azt megtudtuk korábban egy iskola volt. Öröm volt belépni. Mondhatnám mai divatos szóhasználattal élve, igazi retro stílusú.
Az
udvaron végig haladva az volt az érzésem, hogy szinte
visszaugrottunk az időben, egészen gyermekkorig. Nyugalom, csend és
béke, drága mennyei Atyánk vigyázó, óvó szerető jelenlétében.
Minden olyan szép volt. Mindenki otthonosan mozgott, és hamar
megtalálta a helyét. A férfiak és fiúk közül néhányan
elmentek a közeli nyomós kútra vízért. Hamar asztalokat és
székeket pakoltunk ki a bográcsozó állvány közelébe. Eközben
a gyerekek rágcsálni valókat eszegettek, önfeledten rohangáltak,
játszottak együtt, olykor Fickó kutyus is csatlakozott hozzájuk.
A nap folyamán a darts és a boksz zsák gyermek és felnőtt
korosztálynak egyaránt mókás élményeket adott. Anita keze
néhány napig még őrizte ezeket az emlékeket. De persze a közös
labdapasszolgatás (foci) sem maradhatott ki, kisebb sérülések és
nagy kacagások, szurkolások közepette. Illetve a mindenkit
megmozgató kötélhúzás a délután folyamán, amely során nem
várt és igen meglepő eredmények születtek. Erről és az egész
nap eseményeiről fénykép kockák is tanúskodnak Rita jóvoltából.
A játék mellett az étel készítés is fontos és kiemelkedő részét képezte a napnak. A gulyás és a palacsinta előkészítése párhuzamosan haladt. Elő került egy régi, a házigazda szerint majd 20 éve nem használt gáztűzhely, mely a beüzemelést követően tökéletesen működött. A Mária által vezetett zöldség hámozás, a leves kavargatása, a palacsinta sütése több palacsintasütővel, azok megtöltése lekvárral, mogyorókrémmel, pudingos krémmel, ezek mixelése jó alkalom volt a szinte körforgás szerű beszélgetésekre, egymás jobban megismerésére. A palacsinta sütés zsonglőrjei megvillantották tehetségüket Mariann, Anikó, Péter, Ádám személyében. Laci és András, olykor Norbert és Zsolt hűségesen őrizték a gulyást, amíg teljesen elkészül. Gabriella felolvasott egy verset, melyet ülve hallgattunk meg. Nem sokkal később előkerült a gitár, Szilviával együtt énekelni kezdtünk. Együtt dicsértük az Urat, mely felemelő érzés volt.
Az ebéd illata és a korgó gyomrok jelezték, hogy ebédidő van. Az éneklést a szorgos kezek váltották fel és együtt kipakoltuk a tányérokat, kanalakat. Az igazán ízletes ételért hálát adva el is fogyasztottuk szinte az utolsó cseppig, harapásig. Néhányan kiadós sétával a kerten és erdős részen keresztül, igyekeztünk ledolgozni a kalóriákat és felfedező útra menni a gyerekekkel vaddisznó és őz lesre. Voltak, akik a hűs árnyékban pihentek, beszélgettek. András szülei is megérkeztek, akik finom süteményekkel lepték meg csapatunkat. Majd késő délután közösen visszapakoltuk az asztalokat, elmosogattunk. Senki sem akart hazamenni, – gyerek és felnőtt egyaránt –, de mivel másnap munka és iskola, muszáj volt. A program végén körbe álltunk és együtt imádkoztunk és énekeltünk: „Hagyd el szíved búját baját, megvigasztal Istened...vigadozzon mindenki aki itt van, dicsérjük őt szüntelen.”
Végül a kocsi konvoj ismét útra kész volt, szívünkben a május elsejei gyermeki örömmel. Ahogy így visszaemlékszem, mindenkiben öröm volt végig, az egész együtt töltött idő alatt és csodálatosan szép időnk volt. Az Úr velünk volt, köztünk járt. Áldott nap volt, és hálásak voltunk érte Istennek. Jó volt közösséget gyakorolni ilyen módon is a Gyülekezet tagjaival.
T.T.