Börtönmisszió - Isten ereje a börtönben
Ha ezt a szót halljuk, természetesen rácsok, cellák, az elítéltek átmeneti tartózkodási helye jut eszünkbe, de általánosan azonosíthatjuk a bezártsággal, láncokkal, szabadság korlátozta állapottal is. Megannyi börtön létezik, nemcsak cégéres börtöncellák, mint az alkoholizmus börtöne, a szexuális kicsapongások, szenvedélybetegségeké, hanem börtön lehet akár a divatos testkultusz, a pénz szerelme vagy akár a félelem, ami falak közé zár. Jól ismerjük ezeket az állapotokat, mert mindenkinek része volt vagy van valamilyen szintű rabságban az élete folyamán. Lehet az börtönőr vagy rab, diák vagy polgármester, a bűn szolgaságának erejét minden élő ember megtapasztalja. Ebből az univerzális fogságból, ami emberiséget uralja, csak egy személy képes kiszabadítani foglyait, az, aki legyőzte annak erejét, Jézus Krisztus. Akik befogadják őt, hatalmat kapnak, hogy Isten fiai legyenek és megtapasztalják az igazi szabadságot, új életet, békét, körülményektől független örömet és erőt az igazság választására.
Ezzel az örömüzenettel készültünk nemrégiben, a nyíregyházi börtönben Vallási hét keretein belül megrendezett evangelizációs koncertre. Szolgálócsoportunk, mint egy olajozott gépezett működött együtt a hangszerek és technikai berendezések útra kész állapotba csomagolásától kezdve, a rácsos ajtóktól újabb rácsos ajtókig történő cipekedéskor, egészen a hangtechnikai felszerelések beállításáig.
A kultúrteremben már rajtra készen álltunk a színpadon, várva a börtönőrök által bevezetett sokaságot. Először a férfiak jöttek több sorban, majd kicsit távolabb az utolsó széksorban a nők foglaltak helyet, a börtönőrök pedig hátulról figyelték az eseményt. Jól ismert dalok mellett, mint Jézus szíve érted ég, Belső érték megszólaltak újabb dalok is, mint Júda oroszlánja vagy az Életnek forrása is. A fogadtatás most szokatlanul vegyes volt, az eddigi visszafogott nyitottságtól eltérően rendbontók próbálták megzavarni az eseményt, beszélgetéssel, bekiabálással, néha még provokatív tánccal is. Többszöri szóbeli figyelmeztetés ellenére sem csendesedtek a kedélyek, szinte éreztük, hogy két ellentétes szellemi erő feszül egymásnak. Ezért valami ütősebb fegyverre volt szükségünk, ami képes a sötétség erejét megtörni, a tiszta evangéliumra. Az éneklést félbeszakítva, Gyülekezetünk pásztora leugrott a színpadról és az evangélium üzenetét olyan erőteljes módon és egyenesen „vágta az emberek szemébe” – ahogy Pál apostol mondja „némelyeket rettentéssel győzzetek meg” –, az evangélium ereje a székbe szögezte a jelenlevőket. Szinte a légy zümmögését is meg lehetett hallani olyan csend lett. Mindeközben megtapasztaltuk az evangéliumban Isten erejét, amely gyakran elevenébe vág az embernek, elhat a szívek belsejébe és képes szembesíteni azt igazi romlottságával. Ezt az erőt még soha nem láttam ilyen hatalommal kiáradni, mint ezen a koncerten, volt olyan pillanat, amikor szinte megfagyott a levegő. Természetesen a vagány társaság próbálta visszavenni az irányítást, de már olyan magok lettek elültetve, amik nem fognak üresen visszatérni. Életnek magjai ezek, amelyeket magára az élő Istenre bíztunk, hogy öntözze azokat a jelenlévők szívében. Ezzel a reménységgel teli imával zártuk a napot, megadva a lehetőséget azoknak, akik készek voltak szívüket átadni Krisztusnak.
Az alkalom végén, a pakolás közben a börtönlelkész szabadkozott a rendetlenség miatt, mondván, ellenszélben nehéz biciklizni. A pásztor erre azt válaszolta, hogy „Jézusnak sokkal nagyobb ellenszélben kellett bicikliznie.” Mégis ezreket győzött le és győz le ma is szeretetével, kompromisszumoktól mentes igazságával. Ezt láttuk meg újra ezen a koncerten és tanuljuk meg újra és újra, minden egyes ellenálláskor.
(Z.SZ)