Csaló, vagy Messiás? 1.rész

A Názáreti Jézus hitelességének vizsgálata, kivégzésének fényében

Ha a Názáreti Jézusról alkotunk véleményt, és figyelembe vesszük a róla készült feljegyzéseket, tanításait, állításait, munkásságát, akkor csupán két fő szempont alapján vizsgálhatjuk őt. Az egyik, hogy vagy Ő volt a legnagyobb szélhámos, aki valaha született, a másik szempont, hogy Ő valóban az akinek állította magát. Ha az első állítás igaz, akkor arra sem méltó, hogy egyáltalán tiszteljük. Miért? Mert olyan dolgokat mondott magáról, melyek ha nem igazak, akkor Ő csak egy eszelős és nem próféta és nem szent ember volt. Azonban ha az állításai igazak, és Ő valóban az akinek állítja önmagát (Messiás/Megváltó, Isten Fia, Egyetlen út Istenhez), akkor azok alapján kell Őt megközelítenünk amiket mondott magáról. A második esetben nem elegendő ha úgy tekintünk rá, mint valamiféle rabbira, prófétára, vagy vallásalapítóra. Ha a második megközelítés igaz, akkor ez alapjaiban változtatja meg az életünket. Ha a Názáreti Jézushoz úgy viszonyulunk, mint a testeben megjelent Istenhez, aki eljött, hogy megváltsa az embereket, és egyedüli megoldás legyen az Isten és ember konfliktusára, akkor a legfontosabb helyet kell elfoglalja az életünkben. Köztes megoldás nincs! Vagy egyik, vagy másik. Vagy csaló, vagy Messiás! Miért mondom ezt? Mert Jézus olyan dolgokat állított magáról és olyan dolgokat tett, ami alapján vagy csalónak kell titulálnunk, vagy pedig annak akinek az állításai és a cselekedetei bemutatják. Senki nem állította önmagáról rajta kívül, hogy az egyetlen út Istenhez. Ha csaló, teljesen ki kell dobnunk a kukába. Ha Messiás, akkor egy nap Ő fogja megítélni az emberiséget (Csel.17:31). A következőkben ezekre a kérdésekre keressük a választ és tárjuk fel a tényeket a Názáreti Jézus utolsó órái és Kereszthalála segítségével.

I. BEVEZETŐ

A Názáreti Jézus történelmi személyében kevesebben kételkednek, mint hinnénk. Azt a tényt, hogy Ő élt, meghalt és feltámadott, egy öt éven belül keletkezett ősi iratra hivatkozva bizonyítja Pál apostol a Korinthusiakhoz írt levelében. (1Kor.15:3-5) Pál itt arról ír, hogy egy írásos dokumentumot adott át a korinthusi gyülekezetnek, amit ő maga is kapott. Az itt írott mondatszerkezetében Pál olyan kifejezéseket használ, mely egy rabbinukus úton átvett és átadott dokumentumra utal (3.v.). A folytatásban a 4. verstől egy olyan felsorolás található, amely nem Pál által használt szerkezet és kifejezések, hanem ő is csupán idézi. Ez a felsorolás meggyőzte a legtöbb bibliakutatót, hogy ezt Pál valóban kapta és továbbította a korintusi gyülekezetnek. Dr. William Lain Craig keresztény bibliatudós, filozófiai doktor és apologéta (hitvédő) elmondta, hogy ez az ősi tradíciót tartalmazó dokumentum amire Pál hivatkozik és idézi, „visszanyúlik egészen Pál jeruzsálemi tényfeltáró utazásáig, Kr. u. kb. 36-ban, amikor két hetet töltött Péterrel és Jakabbal Jeruzsálemben. Ha felidézzük, hogy Jézust Kr. u. 30. körül feszítették meg, akkor ez azt jelenti, hogy ez az információ Jézus keresztre feszítése után 5 éven belülről származik” – mondta Craig. Az említett írás nem csupán a Názáreti Jézus létezését, hanem halálát és feltámadásának tényét is tartalmazza. Márk Evangéliuma, mely a rendelkezésünkre álló legrégibb evangélium (Kr. u. 50-70 között) komoly bizonyítékokat tár elénk Jézus személyét és munkásságát illetően. A bibliakutatók jelentős többsége ezeket az írásokat egyértelmű történelmi bizonyítéknak tekintik a Názáreti Jézus személyazonosságát illetően. Az ÚSZ-i Jakab levél (Kr. u. 45 körül) – mely a legidősebb ÚSZ-i könyv –, szerzője úgy mutatkozik be, hogy „...az Úr Jézus Krisztusnak szolgája...”, mely mit sem bizonyít jobban, hogy ő az „Úr” Istennek szolgája, akit „Úr Jézus Krisztusnak” nevez. Egy olyan személyről ír, aki nem csak történelmi személy, hanem attól sokkal több. Ha összehasonlítjuk a fenti iratok keletkezésének idejét az egyik leghíresebb római császár Julius Cézárról ránk maradt iratokkal, akkor fontos tudni, hogy Cézár halála után keletkezett és rendelkezésünkre álló legfrissebb irat halála után száz évvel keletkezett, mégsem vonja kétségbe senki történelmi alakját. Tehát a Názáreti Jézus magasan vezet nem csak a mennybemenetele után keletkezett írásos feljegyzések terén, hanem számos más Biblián kívüli források is alátámasztják a róla alkotott bibliai kép hitelességét más ókori személyhez képest. Vizsgáljunk meg néhány ilyen tényt halálával, annak előzményeivel és körülményeivel kapcsolatban, illetve hasonlítsuk össze kivégzése közbeni viselkedését a modern korban elvégzett kivégzéseket elszenvedő elítéltek viselkedésével.

Milyen oka és indítéka volt Jézusnak arra, hogy még haláltusájában is sőt halála előtti pillanatokban is kitartson állítása és viselkedése mellett, mely szerint Ő a Messiás? (Pl. a Messiás imáját imádkozta: „Éli Éli lámá szábáktáni”) Ha Ő nem a Messiás, milyen előnye származott ennek a Jézus nevű embernek mindabból, hogy makacsul ragaszkodott „szerepéhez”.

A római katonák profi „kivégzőgépek” voltak. A százados, aki élete során már sok embert kísérhetett el végső útjára, – vagyis sok ember kivégzésében vehetett már részt –, Jézus utolsó perceiben tanúsított viselkedése megtérésre indította és annak megállapítására és kinyilatkoztatására, hogy Jézus az volt, akinek mondta magát. (Mt.27:54) „A százados pedig és akik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és amik történtek vala, igen megrémültek, és ezt mondták: Bizony, Istennek Fia vala ez!” Ez a katona bizonyára sok embert látott már meghalni és Jézus halála, a halála körüli események, Jézus viselkedése olyan hatással volt rá, hogy a fenti kijelentést tette. Volt tapasztalata abban, hogy az emberek, akik állítottak, vagy éppen nem állítottak magukról valamit, a kínzások következtében, vagy a kivégzésük közben közvetlen haláluk előtt más emberekké lettek. Jézussal kapcsolatban pont az ellenkezőjét figyelte meg, ami számára hitelesítette Jézus személyét, még akkor is, hogy látta Őt meghalni.

Vagyis Jézus halála és annak körülményei, azoknak előzményei és mindebben Jézus viselkedése, szavai, döntései, cselekedetei teljesen hitelesítették Őt egy pogány katona szemeiben.

II. JÉZUS HALÁLÁNAK KÖRÜLMÉNYEI

Fontos tények

1.  Jézus nem volt bűnöző, és mégis bevádolták. A bűnöknek melyekkel megvádolták olyannyira nem volt alapjuk, hogy három bíróság sem tudott ellene perdöntő, ítéletre méltó bizonyítékot felhozni. Kihallgatásai során semmilyen ellentmondást nem lehetett felfedezni személye és viselkedése és korábbi cselekedetei között. Jézus KONZEKVENS, vagyis következetes személy volt, és az maradt halálában is. (Mt.26:59-60) „A főpapok pedig és a vének és az egész tanács hamis bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt; És nem találtak….”

Nincsenek hozzászólások

Válasz