HUN
  • HUN
  • ENG
 imh-gyulekezet.hu                     
  • IMH Gyülekezet
    • Magunkról
    • Aktuális
    • Miben hiszünk
  • True Band Music
    • Történetünk
    • Hogyan működünk
    • A zenekar tagjai
    • Támogatóink
  • IMH Egyesület
  • Képgaléria
  • Partnereink
  • Biblia szeminárium
    • Hogyan Építsük a Gyülekezetet vezetői szeminárium
    • A dicséret és imádat fontossága
    • A megszentelődés munkája
  • Bibliaiskola
  • Igehirdetés
  • Elérhetőségek
  • Üzenetek
  • Támogatás

Csaló, vagy Messiás? 1.rész

2017. szept. 5. 5:59 , Nincsenek hozzászólások

A Názáreti Jézus hitelességének vizsgálata, kivégzésének fényében

Ha a Názáreti Jézusról alkotunk véleményt, és figyelembe vesszük a róla készült feljegyzéseket, tanításait, állításait, munkásságát, akkor csupán két fő szempont alapján vizsgálhatjuk őt. Az egyik, hogy vagy Ő volt a legnagyobb szélhámos, aki valaha született, a másik szempont, hogy Ő valóban az akinek állította magát. Ha az első állítás igaz, akkor arra sem méltó, hogy egyáltalán tiszteljük. Miért? Mert olyan dolgokat mondott magáról, melyek ha nem igazak, akkor Ő csak egy eszelős és nem próféta és nem szent ember volt. Azonban ha az állításai igazak, és Ő valóban az akinek állítja önmagát (Messiás/Megváltó, Isten Fia, Egyetlen út Istenhez), akkor azok alapján kell Őt megközelítenünk amiket mondott magáról. A második esetben nem elegendő ha úgy tekintünk rá, mint valamiféle rabbira, prófétára, vagy vallásalapítóra. Ha a második megközelítés igaz, akkor ez alapjaiban változtatja meg az életünket. Ha a Názáreti Jézushoz úgy viszonyulunk, mint a testeben megjelent Istenhez, aki eljött, hogy megváltsa az embereket, és egyedüli megoldás legyen az Isten és ember konfliktusára, akkor a legfontosabb helyet kell elfoglalja az életünkben. Köztes megoldás nincs! Vagy egyik, vagy másik. Vagy csaló, vagy Messiás! Miért mondom ezt? Mert Jézus olyan dolgokat állított magáról és olyan dolgokat tett, ami alapján vagy csalónak kell titulálnunk, vagy pedig annak akinek az állításai és a cselekedetei bemutatják. Senki nem állította önmagáról rajta kívül, hogy az egyetlen út Istenhez. Ha csaló, teljesen ki kell dobnunk a kukába. Ha Messiás, akkor egy nap Ő fogja megítélni az emberiséget (Csel.17:31). A következőkben ezekre a kérdésekre keressük a választ és tárjuk fel a tényeket a Názáreti Jézus utolsó órái és Kereszthalála segítségével.


I. BEVEZETŐ

A Názáreti Jézus történelmi személyében kevesebben kételkednek, mint hinnénk. Azt a tényt, hogy Ő élt, meghalt és feltámadott, egy öt éven belül keletkezett ősi iratra hivatkozva bizonyítja Pál apostol a Korinthusiakhoz írt levelében. (1Kor.15:3-5) Pál itt arról ír, hogy egy írásos dokumentumot adott át a korinthusi gyülekezetnek, amit ő maga is kapott. Az itt írott mondatszerkezetében Pál olyan kifejezéseket használ, mely egy rabbinukus úton átvett és átadott dokumentumra utal (3.v.). A folytatásban a 4. verstől egy olyan felsorolás található, amely nem Pál által használt szerkezet és kifejezések, hanem ő is csupán idézi. Ez a felsorolás meggyőzte a legtöbb bibliakutatót, hogy ezt Pál valóban kapta és továbbította a korintusi gyülekezetnek. Dr. William Lain Craig keresztény bibliatudós, filozófiai doktor és apologéta (hitvédő) elmondta, hogy ez az ősi tradíciót tartalmazó dokumentum amire Pál hivatkozik és idézi, „visszanyúlik egészen Pál jeruzsálemi tényfeltáró utazásáig, Kr. u. kb. 36-ban, amikor két hetet töltött Péterrel és Jakabbal Jeruzsálemben. Ha felidézzük, hogy Jézust Kr. u. 30. körül feszítették meg, akkor ez azt jelenti, hogy ez az információ Jézus keresztre feszítése után 5 éven belülről származik” – mondta Craig. Az említett írás nem csupán a Názáreti Jézus létezését, hanem halálát és feltámadásának tényét is tartalmazza. Márk Evangéliuma, mely a rendelkezésünkre álló legrégibb evangélium (Kr. u. 50-70 között) komoly bizonyítékokat tár elénk Jézus személyét és munkásságát illetően. A bibliakutatók jelentős többsége ezeket az írásokat egyértelmű történelmi bizonyítéknak tekintik a Názáreti Jézus személyazonosságát illetően. Az ÚSZ-i Jakab levél (Kr. u. 45 körül) – mely a legidősebb ÚSZ-i könyv –, szerzője úgy mutatkozik be, hogy „...az Úr Jézus Krisztusnak szolgája...”, mely mit sem bizonyít jobban, hogy ő az „Úr” Istennek szolgája, akit „Úr Jézus Krisztusnak” nevez. Egy olyan személyről ír, aki nem csak történelmi személy, hanem attól sokkal több. Ha összehasonlítjuk a fenti iratok keletkezésének idejét az egyik leghíresebb római császár Julius Cézárról ránk maradt iratokkal, akkor fontos tudni, hogy Cézár halála után keletkezett és rendelkezésünkre álló legfrissebb irat halála után száz évvel keletkezett, mégsem vonja kétségbe senki történelmi alakját. Tehát a Názáreti Jézus magasan vezet nem csak a mennybemenetele után keletkezett írásos feljegyzések terén, hanem számos más Biblián kívüli források is alátámasztják a róla alkotott bibliai kép hitelességét más ókori személyhez képest. Vizsgáljunk meg néhány ilyen tényt halálával, annak előzményeivel és körülményeivel kapcsolatban, illetve hasonlítsuk össze kivégzése közbeni viselkedését a modern korban elvégzett kivégzéseket elszenvedő elítéltek viselkedésével.

Milyen oka és indítéka volt Jézusnak arra, hogy még haláltusájában is sőt halála előtti pillanatokban is kitartson állítása és viselkedése mellett, mely szerint Ő a Messiás? (Pl. a Messiás imáját imádkozta: „Éli Éli lámá szábáktáni”) Ha Ő nem a Messiás, milyen előnye származott ennek a Jézus nevű embernek mindabból, hogy makacsul ragaszkodott „szerepéhez”.

A római katonák profi „kivégzőgépek” voltak. A százados, aki élete során már sok embert kísérhetett el végső útjára, – vagyis sok ember kivégzésében vehetett már részt –, Jézus utolsó perceiben tanúsított viselkedése megtérésre indította és annak megállapítására és kinyilatkoztatására, hogy Jézus az volt, akinek mondta magát. (Mt.27:54) „A százados pedig és akik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és amik történtek vala, igen megrémültek, és ezt mondták: Bizony, Istennek Fia vala ez!” Ez a katona bizonyára sok embert látott már meghalni és Jézus halála, a halála körüli események, Jézus viselkedése olyan hatással volt rá, hogy a fenti kijelentést tette. Volt tapasztalata abban, hogy az emberek, akik állítottak, vagy éppen nem állítottak magukról valamit, a kínzások következtében, vagy a kivégzésük közben közvetlen haláluk előtt más emberekké lettek. Jézussal kapcsolatban pont az ellenkezőjét figyelte meg, ami számára hitelesítette Jézus személyét, még akkor is, hogy látta Őt meghalni.

Vagyis Jézus halála és annak körülményei, azoknak előzményei és mindebben Jézus viselkedése, szavai, döntései, cselekedetei teljesen hitelesítették Őt egy pogány katona szemeiben.

II. JÉZUS HALÁLÁNAK KÖRÜLMÉNYEI

Fontos tények

1.  Jézus nem volt bűnöző, és mégis bevádolták. A bűnöknek melyekkel megvádolták olyannyira nem volt alapjuk, hogy három bíróság sem tudott ellene perdöntő, ítéletre méltó bizonyítékot felhozni. Kihallgatásai során semmilyen ellentmondást nem lehetett felfedezni személye és viselkedése és korábbi cselekedetei között. Jézus KONZEKVENS, vagyis következetes személy volt, és az maradt halálában is. (Mt.26:59-60) „A főpapok pedig és a vének és az egész tanács hamis bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt; És nem találtak….”

2. A Názáreti Jézust NEM azok alapján végezték ki, amikkel vádolták! Az egyik ellene felhozott vád az volt, hogy tiltja a császárnak való adófizetést. Egészen bizonyos, hogy Jézus nem tiltotta az adófizetést sőt, azt mondta, hogy a császárnak meg kell adni, ami az övé, vagyis az adót (Máté.22:17-22). Következő vád, hogy megtörte a szombatot. Nos Jézus egyáltalán nem törte meg a szombatot. A farizeusok Jézus minden tevékenységét árkus szemekkel figyelték, hogy mikor tudják Őt lebuktatni, rajtakapni és ebben a törekvésben még a nyomorult beteg emberek meggyógyítását is munkavégzésnek minősítették. Mintha Jézus valamiféle orvos lett volna, aki nem „rendelhetett” szombaton (Luk.13:14). Ha Mózes törvénye értelmében Jézus valóban megtörte volna a szombatot, akkor nem mondaná az evangélium, hogy „hamis bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt; És nem találtak” (Mt.26:59-60) A következő ellene felhozott súlyos vád, hogy le akarja rombolni a templomot. Az Őt hallgatók számára a napnál is világosabb volt, hogy nem a Jeruzsálemi templomról, hanem a testének templomáról beszélt, máskülönben nem mondta volna, hogy három nap alatt felépítem (Ján.2:19-22). Ezeken kívül még sok-sok vád érte, amelyek nincsenek megírva, de a vádiratban egyik ellene felhozott vád sem szerepelt. Akkoriban szokás volt, hogy akiket keresztre feszítenek, a feje fölé helyezik a tárgyat, vagy odaírják az okot, ami miatt kivégzik. Így egy ellopott tárgy, vagy más hasonló bizonyíték csüngött az elítélt feje felett, így mutatva, hogy mi a bűne. Azt a tényt, hogy Jézust nem találták egyetlen ellene felhozott vádban sem bűnösnek, mi sem bizonyítja jobban, hogy Pilátus a következő felirattal ellátott táblát helyeztetett Jézus feje fölé: „A NÁZÁRETI JÉZUS A ZSIDÓK KIRÁLYA” (Ján.19:19). Magyarul ez a tábla azt jelentette, hogy ennek az embernek egyetlen bűne van, hogy ártatlan. Pilátus egyetlen Jézus ellen felhozott vádat sem vett figyelembe. Nem véletlen, hogy a farizeusok és a zsidók között ez közfelháborodást keltett. (Ján.19:21-22)

3. Jézus halálát (kivégzését) hatalmas embertömeg látta, és személyének hitelességét bizonyítja a rövid időn belül mintegy 1 millió ember megtérése. Amikor Péter apostol pünkösd napján elmondta első prédikációját a hallgatóság kétségbeesetten kérdezte, hogy mit tegyenek. Péter válasza az volt, hogy térjenek meg. Ha figyelembe vesszük, hogy a Pétert hallgató sokaság nem csak látta Jézust kereszten meghalni, hanem éljenezték a halálát, akkor igen nagy „teljesítmény” egy halott embertől, hogy egyből 3000 ember kezdi követni. Miből gondolom, hogy helyeselték, sőt követelték Jézus keresztre feszítését? Péter prédikációjából. Péter azt állította, hogy ők feszítették keresztre Jézust, akit Isten feltámasztott a halálból. A hallgatóság nem tagadta le felelősségét, hanem megtéréssel reagált.

„Azt, aki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megöltétek: Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogva tartatnia.” (Csel.2:23-24)

A Názáreti Jézus hitelességét bizonyítja, hogy a háromezer megtérése nem volt egyedi eset. Őt meghalni látó, vagy halálát tényként ismerő emberek közül újabb ötezren tértek meg, miután Péter nekik is prédikált és szembesítette őket Jézus halálában való bűnrészességükkel.

„Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadtátok és kívántátok, hogy a gyilkos ember bocsáttassék el néktek, Az életnek fejedelmét pedig megöltétek; kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi vagyunk bizonyságai.” (Csel.3:14-15)

Kivégzésének szemtanúi már az események után néhány héttel elfogadták Jézus "Messiási státuszát" és megtértek (Csel.2:36-38, 41; 4:4) annak ellenére, hogy ez számukra üldöztetést, kiközösítést, sőt halált jelentett. Köztudott, hogy abban az időben igen csekély számú keresztény halt meg természetes halállal.

JÉZUS CSELEKEDETEI

1. Következetessége: Csakúgy, mint személyében, Jézus cselekedeteiben sem volt semmilyen ellentmondás. Ő a cselekedeteiben is következetes maradt, még legszörnyűbb és legfájdalmasabb pillanatában is. Később megláthatjuk, micsoda emberfeletti erőfeszítésre volt képes, hogy a legszörnyűbb helyzetben is az a Jézus maradjon, aki addig volt.

2. Nem volt rajta fogás: Jézust sohasem lehetett úgymond rajtakapni, vagy szaván fogni. Aki még munkássága során megvádolta Őt, vesztesen kellett távoznia az „arénából” és a vitapartnerek minden esetben (100%) elhallgattak, megnémultak. Ez a tulajdonsága megmaradt élete utolsó pillanatáig.

Jézus Likvidálásához az ellenfeleinek, a józan ész megtagadására és az emberi őrületre illetve elvetemültségre volt szükség. (Mk.15:14) „Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg őt!”

A tömeghisztéria volt az egyetlen, ami lehetővé tette Jézus kereszthalálát. A tartomány nagyhatalmú ura Poncius Pilátus nem volt képes érvényesíteni a Názáreti Jézus ártatlanságát, így a tömeg barbár üvöltözése és követelése miatt elrendelte Jézus kivégzését. Ez ékes bizonyítéka annak, hogy a Názáreti Jézus teljesen ártatlan volt, és mégis méltóságteljesen és következetesen viselkedett a Rajta elkövetett erőszakosságok közepette.

(Írta: Zink Norbert)

Folytatás: 2. rész

 Vissza a főoldalra Vissza az Üzenetek oldalra




Nincsenek hozzászólások

Válasz







Legutóbbi bejegyzések

  • Isten szeretete a hidegben
    15 dec, 2022
  • TRUE BAND koncert és evangélizáci
    2 aug, 2022
  • Karácsonyi Ünnepi Istentisztelet
    23 dec, 2021
  • Bátor tábor
    7 júl, 2021
  • "Hős leszel" beszámoló 5. nap
    9 aug, 2019
  • "Hős leszel" beszámoló 4. nap
    8 aug, 2019
  • "Hős leszel" beszámoló 3. nap
    7 aug, 2019

Plusz információ

Látogass el Istentiszteleteinkre!

Vasárnap 10:00

Nyíregyháza, Báthory u. 5.

Az oldal a világ legkönnyebben használható weboldalkészítőjével, a Mozellóval készült.